A mai napomról nem is tudom mit írjak. Reggel minden jól indult. Megcsináltam egy extra munkát, amivel a karmámba ment egy plusz és még az éves teljesítményem is jobb lesz. Amikor elkezdtem volna  a napot, írt anyukám, hogy apu megint nem tud beszélni. Apunak nagy kiterjedésű agyvérzése volt augusztusban és azóta nem épült fel. Na de ma agyvérzés szerű tünetei voltak: zavart volt és nem tudom kimondani egy szót se, felcserélte a hangokat, szótagokat. A hidegfront miatt lehet, mondtam én és kértem hogy kapcsoljon neki tévét. Egy óra múlva jött az üzenet, hogy mentővel  elvitték a megyeszékhelyre kórházba. Először azt hittem apu ilyeneket beszél. Hívtam anyut és kiderült, hogy annyira rossz volt apu állapota, hogy anyu inkább hívta a mentőket. Azok kijöttek és amikor látták aput , azonnal vitték is. Én itt, ők ott. Anyu egyedül otthon, apu valahol a világban és talán el sem tudja mondani hol lakik. Nekem meg 5-6óra kell, hogy odaérjek. Órákkal később hívott anyu, hogy aput hazaengedték és hozzák haza. Csináltak EKGt, MRIt, vérnyomást mértek stb stb és mindene rendben van. A frontokra reagál így. Beszéltem apuval, néhány alap mondatot el tudott mondani és utána csak szótagokat sorol, aminek semmi értelme.

Úgye nem kell mondanom ez mennyire megviselt és ki is ütött egész napra. Munkahelyen szóltam , hogy nem tudom mi van, betettem magam "ne zavarjanak" státuszba és adminisztratív munkával próbáltam lekötni magam amíg vártam a híreket.

Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyi felesleges kicsinyes  dolgot találok ki magamnak. Ma a hétvégi akciós újságokat akartam átnézni és megtervezni a vásárlást, de most feleslegesnek érzem. Mindenünk megvan és inkább egymással kellene foglalkozni. Az ilyen napok tanítottak meg, hogy a külsőségek nem fontosak, hogy a tárgyakat nem tudom magammal vinni. Márkavak vagyok és kerülöm a státusz szimbólumokat. A noname táskámban is el tudom vinni a cuccaimat. ( Nem mellesleg a három éve vásárolt akciós  4e forintos Parfois táskámat a mai napig dicsérik )

Tinivel este edzeni mentünk. Szét voltam esve, nem tudtam figyelni. Ő nagyon ügyesen edz és ez visz engem is. Legalább mozogtam.

A ház ura ma mákos meggyes csigát sütött. Hogy lehet az ilyennek ellenállni? Főleg, hogy neki nagyon fekszik a kelt tészta. Hát vagyis nem fekszik, mert szépen megkel. Nagy szükségem volt az edzésre.

Holnap irodanap. Kevés alvás és sok lépés.

Mai súlyom 88,7 (közelítek az új negatív rekordhoz. Ebben a hormonok is benne vannak)

Lépés 4.289 ( ahhoz képest kevés)

Kalória 2.288 ( ez jó lett volna, ha nincs a csiga 🐌)